Történet


A nihon tai jitsu kialakulása és fejlődésének története
(Szemelvények Hullám Dénes vizsgamunkájából)

Minoru Mochizuki (1906-2003)
Minoru Mochizuki egy szamuráj család sarja. 1929-ben alapította saját stílusát, a Yoseikant. 6 éves korában kezdett el foglalkozni harcművészettel, elsőként a yokushin jujutsuval. Tanuló évei alatt számtalan irányzat alapjaival ismerkedett meg, amiben nagy szerepe volt Jigoro Kanonak, aki nem csak a judo kodokan megalapítója volt, hanem a japán harcművészetek legnagyobb pártfogója. Tanítványit arra ösztökélte, hogy ismerkedjenek meg és sajátítsanak el minél több harcművészetet. Mochizuki és Ueshiba kapcsolata felületes volt, ám első tanítványává vált és mindenfelé követte mesterét, aki Japán szerte tartott bemutatókat.


1933-ban kapta meg a daito ryu aiki jujutsu mesterének járó címet, partnerével, Kenji Tomikivel együtt. Ueshiba felajánlotta, hogy legyen az aikikai irányzat továbbvivője, de Mochizuki visszautasította a felkérést. 1938-ban Mongóliába küldték, ahol elhatározta, hogy a japán harcművészeteket bevezeti a mongol oktatási rendszerbe, létrehozva egy központot. Mongóliában találkozott Masayoshi Hisakata karate mesterrel, aki saját irányzatának központját igazgatta. Két évvel később e kapcsolat révén kicserélték judo és karate tudásukat, ám idővel Hisakata elhatározta, hogy visszatér Japánba.

Mochizuki 3 évvel a II. világháború befejezése után visszatért Japánba, majd Európába utazott, főleg Franciaországra fókuszálva, ahol 1951-ben bemutatót tartott kodokan és aikikai stílusokból, ezzel ő volt az első, aki az öreg kontinensre vitte az aikidot. Bemutatókat tartott továbbá judo, karate, tai jitsu és bo-jutsu tudásából. Ekkor kezdte el fia, Hiroó Mochizuki tanítani Franciaországban a saját stílusát, a yoseikan budo-t, de ezen kívül oktatott karatét és aikidot is.

1953-ban Minoru Mochizuki visszatért Franciaországból szülővárosába, Shizuokába, ahol megalapította Yoseikan Hombu Dojoját. Számtalan ju jitsu és aikido ágazat terjedt el Európában, és japán mesterek közvetítésének köszönhetően, megjelent a tai jitsu a szamurájok tradicionális harcművészete.A stílus egy hatékony önvédelmi rendszer alapelvére épül, ami magába foglal számtalan ősi formagyakorlatot, harci technikát különböző japán harcművészetekből.

A fentiekből látható, hogy a kezdeti daito ryu az idők folyam magába olvasztott számtalan titkos családi, s más harcművészetekből átvett technikákat. A sorozatos behatásoknak köszönhetően, folyamatosan fejlődött, gyarapodott a bushik harci tudása, melyben az önvédelmi és harci rendszereken kívül, kínai gyógyászati ismeretek, vallási tartalom olvadt össze.


A tai jitsu Európában
A Meiji fordulatnak köszönhetően, felbomlott Japán hagyományos feudális berendezkedése, aminek egyik következménye, hogy a világ megismerhette a japán árukat, ételeket, és a japán kultúra kincseit (köztük a szamurájok hagyatékát). Az alábbiakban két különleges személyiség munkásságán keresztül kívánom bemutatni a tai jitsu európai terjeszkedését, fejlődését. Mára Franciaország vált az egyik legfontosabb európai bázisává, de komoly szervezetek alakultak ki Spanyolországban, Portugáliában, Algériában is. Ezen országokban sokkal kedvezőbb körülmények között és lassan 50 évnyi tapasztalattal a hátuk mögött oktatnak nihon tai jitsut. A politikai rendszerek miatt a keleti terjeszkedés sokáig lehetetlennek tűnt, egészen a vasfüggöny összeomlásáig, mikor megnyílhattak a határok és vele a lehetőségek is harcművészetek számára.


Jim Alcheik
Mikor Minoru Mochizuki Franciaországba utazott 1951-ben, elkezdte oktatni saját aikido rendszerét egy csoport tanulni vágyó fiatalnak. Köztük volt Jim Alcheik is, aki a három Galliában töltött esztendő alatt Mochizuki mester keze alatt tanult harcművészeteket. 1954-ben követte Mochizukit Japánba, Shizuokába, ahol befogadták a Yoseikan Dojoba. Az elkövetkező három évben intenzíven tanulta az önfegyelmet és az aikido technikáit. 1957-ben visszatért Párizsba, ahol dojot alapított és aikido yoseikan, tai jitsu, kendo, karate és iaido stílusokat tanított, különbséget téve az aikido és a tai jitsu között.


Ez a fajta megkülönböztetés összhangban volt mestere nézeteivel, aki szintén külön stílusként oktatta a tai jitsu rendszerét. Még ebben az évben megalapította a Francia Aikido, Tai Jitsu és Kendo Szövetséget (FFATK). Eközben 1954 és 1961 között kitört az algériai függetlenségi háború, ami a francia kolóniát veszélyeztette. 1961-ben a francia elnök, Charles de Gaulle felajánlotta, hogy az ország népe népszavazással döntsön hovatartozásáról. Közben megalakult a francia ellenállás, s létrehoztak egy fegyveres csoportot, amit OAS-nek (Organisation Armée Secréte - Titkos Katonai Szervezet) kereszteltek el.1961-ben Alcheiket Algériába küldték egy csoporttal, hogy teljesítsen egy titkos küldetést. A küldetés hamar kudarcba fulladt miközben számos támadással kellet szembenézniük, míg egy levélbe rejtett bomba ki nem oltatta életét és 17 ellenálló társáét. Alcheik mester számos könyvet írt, néhányat Mochizuki mesterrel együttműködve. A 31 évesen meghalt Alcheik mestere volt az aikidonak, judonak, karaténak, kendonak és nem utolsó sorban a tai jitsunak. Halála után egyik tanítványa Roland Hernaez vette át úttörő munkáját.


Roland Hernaez
1934-ben született és 17 évesen kezdett el harcművészetekkel foglalkozni még 1951-ben. Mikonosuke Kawaishi és Luc Levanier keze alatt ismerkedett meg a judoval, Lu Lebangftól tanult ju jutsut, Henry Plée és Murakami mesterektől karatét. Tadashi Abe és Hiroo Mochizuki vezette be az aikidoba, Hiroshi Oasaka volt tanítója shorinji kempoban és, ami a tárgyunkat tekintve legfontosabb: Jim Alcheik és Minoru Mochizuki mesterektől tanult tai jitsut. Fort Carré d'Antibes-ban töltötte katonai szolgálatát, ahol közelharcolt tanult, majd hamarosan oktató lett.


Hernaez mester jelenleg a Francia Karate Szövetség ügyvezetője és a Nemzetközi Nihon Tai Jitsu és Nihon Ju Jitsu Szövetség elnöke. Kifejlesztette a rendszer oktatási módszertanát. Igyekezett az oktatás technikáját úgy átalakítani, hogy az alkalmazható lehessen a nyugat-európai viszonyok között is. Lefektette az irányzat európai alapelveit, amiben központi szerepet szánt a teljesítménynek, de ügyelt arra, hogy a tai jitsu ne lépje át az önvédelem kereteit. 1964-ben Hernaez testvérével Georgeal és még egy társsal, Daniel Duboisval, meglátogatták a Shorinji Kempo Hombu Dojot Japánban. Franciaországba visszatérve Hernaez mester létrehozta a Francia Tai jitsu és Shorinji Kempo Szövetséget, aminek első elnöke lett.

1972-ben látta vendégül a shorinji kempo mesterét Aosaka Hiroshit. Aosaka két évig maradt Hernaez mesternél, ez alatt az idő alatt folyamatosan képezte magát, aminek eredményeként ő lett az első shorinji kempo mester Európában. 1973-ban a két irányzat (shorinji kempo és a tai jitsu) különvált és külön adminisztráció állt fel fenntartásukhoz. Aosaka mester Franciaországban telepedett le -miután egy francia hölgyet vett el feleségül - és vált a Francia Shorinji Kempo Szövetség technikai vezetőjévé 1993-ban. Hernaez shorinji kempo tudását felhasználva, annak néhány technikai elemét átültette a tai jitsuba. 1973-ban Japánba utazott, ahol Minoru Mochizuki elismerésében részesült. A látogatás alatt Mochizuki mester jóváhagyta módszertanát, jelezve, hogy ez hivatalos és tradicionális, továbbá kinevezte őt hivatalos európai képviselőjének. 1985-ben kiléptek a központi szervezetből (FFATK), de 1988-ban kötelezte a francia oktatási törvény, hogy térjenek vissza a szervezetbe, ami karate jutsuként meg is történt. Még 1985-ben az irányzatot felvették a Japán Nemzetközi Harcművészetek Szövetségébe, melyet olyan mesterek vezettek, mint Minoru Mochizuki, Sugino vagy Mifune mesterek. A Seibukan Akadémiától mi sem nagyobb elismerés, mint, hogy Hernaez mesternek megengedték a japánok, hogy az általa oktatott tai jitsu elé felvegye a "nihon" jelzőt, ami azt jelenti "hitelesen japán".

A ma oktatott nihon tai jitsu technikák erősen az ősi daito ryu technikáin alapuló tai jitsuba nyúlnak vissza, megőrizve annak eredeti hatékonyságát. A nihon tai jitsu gazdagságát, a Mochizuki iskolából átvett technikai elemek kombinációja adja, amivel tökéletes harcművészetté vált. Igen hatékony önvédelmi rendszer, mely rendelkezik azzal a speciális elemmel, amit az ősi technikák megalkotásánál tűztek ki célul. Ennek a speciális eljárásának lényege, hogy az elsajátítható önvédelmet beleilleszti egy tanulható rendszerbe, megőrizve a maximális hatékonyságát, fenntartva a védekezés alapelveit. A védekezés tanulása közben meg kell adni a legmélyebb tiszteletet az emberi életnek, ami azon az elven alapul, hogy a védekezés mértéke arányban áll-e a támadás nagyságával.

Hernaez mester megkapta a 9. dan fokozatot nihon tai jitsuból a Seibukan Akadémiától, ami eddigi munkájának és Budonak tett szolgálatainak elismerése -, amivel egyben örökre beírta magát a japán kultúra e különleges területének a japán harcművészetek történetének könyvébe. Életművének elismeréseként a japán szövetség, Roland Hernaez mesternek 10. dan fokozatot adományozott 2007-ben.A francia szövetség személyesíti meg Japán után a második legfontosabb bázisát a nihon tai jitsunak. Munkájuk nem csak a franciaországi egyesületek összefogásában és szakmai munkájuk vezetésében áll, hanem egész Európára kiterjedő feladatokkal rendelkeznek.

A franciáknak köszönhető, hogy ezt a japán harcművészetet az Európaiak által is tanulható rendszerré alakították át. A fejlődés nem áll meg, a szakmai munka szinten tartására illetve előmozdítására évente többször is szerveznek konferenciákat, mely fórumokon megoszthatják tapasztalataikat a különböző országokból odaérkező harcművészek.


A nihon tai jitsu Magyarországon
Az európai megjelenés és térhódítást követően több mint 40 évnek kellett eltelnie, hogy magyar jitsusok is megismerhessék a tai jitsut. A 90-es évek változásain túl a közelmúltban megtörtént Európai Unióhoz és a schengeni övezethez való csatlakozással, szabadon lehet utazni Nyugat-Európába, többek között azokba az országokba, ahol a nihon tai jitsu jelentős mértékben képviselteti magát. Könnyebben elérhetőbbé váltak a nyugaton tartott edzőtáborok, kurzusok, versenyek, ami jelentős előmozdulást jelentett a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése terén.


Vikartóczky Gusztáv
Vikartóczky Gusztáv 1982-ben, 28 évesen ismerkedett meg a ju jitsuval, ami néhány évvel korábban került Magyarországra. Hivatásos katonaként érdeklődéssel fordult a közelharc elemeket is magába foglaló rendszer felé. Tíz év ju jitsu gyakorlás után, 1992-ben, egy nemzetközi edzőtáborban találkozott Raymond Jugeau és Jacky Gouget francia mesterekkel és velük együtt a nihon tai jitsuval. Az első edzések nagy hatással voltak rá, mert gondolkodásában, technikai megoldásaiban, abszolút újat mutattak az általa addig gyakorolt stílushoz képest.


Ahogy írja könyvében: "Barátaimmal, akik különböző harcművészeti irányzatokból kerültek e táborba megbeszéltük, lehetőséget kérünk a francia mesterektől, hogy rendszerüket megismerjük, mivel irigylésre méltó volt az a nyugalom és technikai tudás, amely belőlük áradt". Meghívást kaptak a Francia Nihon Tai Jitsu és Nihon Ju Jitsu Szövetség évenként megrendezett találkozójára Párizsba. Visszatérve Magyarországra az irányzat szellemiségét, technikai bázisát, módszertanát elfogadva és magukévá téve kezdték a stílus hazai elterjesztését. 1994 augusztusában meghívták Raymond Jugeau és Jacky Gouget mestereket egy 5 napos edzőtáborra, ekkor vizsgázott mester fokozatra nihon ju jitsuból Vikartóczky Gusztáv.

Egy évvel később Raymond Jugeau franciaországi edzőtáborában nihon tai jitsuból szerezte meg a mester fokozatot. 1995-ben megalakult a Magyar Nihon Tai Jitsu és Nihon Ju Jitsu Sportegyesület, melynek az óta is vezetője, jelenleg 7. dan fokozattal rendelkezik.